Hogyan látná ma Arany János a TV-t ?

 Este van, este van:
elpihen a világ!
Tévé előtt gunnyaszt mind az egész család.
Villog a képernyő, rombolja az elmét,
Sokan ebben lelik életük értelmét.
Csapong a hülyeség, az eget sodorván:
Horror, krimi, thriller az összes csatornán.
Frankenstein, Dracula, örülnek a kölykök,
A mama kedvence: nyafka Golden Girlök.

Véres, vajas-kenyér a temető falán,
Batman, ET-kukac jönnek egymás után.
Reggeltől estelig örömüket lelik

Benjamin H. Freedman (1890-1984) volt az egyik legérdekesebb és legizgalmasabb egyén a huszadik században. Freedman úr 1890-ben született és sikeres zsidó üzletember volt New York City-ben, egyik igazgató tulajdonosa volt a Woodbury Szappangyárnak. Szakított a szervezett zsidósággal az 1945-ös judeo-kommunista győzelem után és élete maradékát és nagy vagyonának jelentős részét, legalább 2.5 millió dollárt az Egyesült Államokat beborító zsidó zsarnokság fölfedésére.

Szánjon rá időt, hogy összefüggéseket megérthessen! Érdemes!

Az ember hazugságba ringatja magát. Elhiszi, hogy szabadságának fokmérője az a sok külsőség, ami körbeveszi: a TV2, az RTL Klub, az esti sör, a szupermarket. Dühödten lázad az ellen, ami megszokott világából ki akarja rángatni, ami fegyelmet, tartást adna, utat mutatna, elmélyedésre késztetné. Könnyű sémákban gondolkodni.

…bizonyos szellemeknél el kell idézni, s meg kell őket emészteni, ha úgy akarsz magaddal vinni valamit, hogy az hűségesen megüljön a lelkedben… (Seneca 2. levél)

Szinte már meg sem lepődünk, amikor az év elején az önkormányzati képviselő-testületek által megszabható közszolgáltatási díjak emelését bejelentik. Pedig az áram, a gáz, a posta, vagy éppen a vasút használata mellett, a legtöbb szolgáltatást az önkormányzattól vesszük igénybe. Gondoljunk csak az ivóvízre, távfűtésre, hulladékszállításra, temetkezésre.